Új kihívók a láthatáron, amelyek mérete is egyre nő. Csupa nagyágyú tele önbizalommal és fogadkozással. Elkészül a SIROCCO Izsák Szabolcs által kezdett felújítása. A kormánynál Cimbi, aki évek óta verhetetlen az 50–esek között.
Paulovits Dini Gerlóval „majdnem” elkészül az első 70-sel, de természetesen indulnak. Megjelenik a Barracuda ikertestvére a Garruda, Detréék viszik! Újra jön az osztrák 11m-es egy érdekes újítással (a forstagra húznak egy normál génuát, amivel próbálják áthidalni a fock és a reacher közötti méretbeli űrt. Tompák vele és el is vesznek valahol a mezőnyben). Megint jön egy Acros és itt van a Barracuda is. Mi csináltunk a Manuálra egy olyan gyengeszeles spinnakert, amilyet 93-ban az osztrákoknál láttunk.
Ismét keleti szélben van a rajt, ami nem fordul el csak később leáll. Mi elég jól rajtolunk, a rajt után még látjuk az osztrák hajót, akik látványosan tompák, ezért beragadnak a mezőnybe.
A kenesei bójánál azt hiszem a Kékszalagok legnagyobb meglepetése születik. Néhány hajó a rajt után azonnal jobbra húz, megkoppantja Siófokot és onnan megy Kenese felé. Ezek közül kettő ér fel Kenesére az első két helyen. 1. Andorka Rudolf a Buldog nevű 6R yachttal, 2. és a legnagyobb meglepetés Majoros Péter egy 29 lábas túrahajóval a „Pick Ásszal”!
A 3.-ok mi vagyunk. Ellenfeleink pozíciójáról ekkor semmit nem tudunk. Kenesétől számunkra egytakkos kifújt 1,5–es szélben való futtatás jön. Pillanatokon belül az élre állunk és tulajdonképpen Keszthelyig azt sem tudjuk, hogy ki a második. Távcsövön nem tudjuk kivenni.
Miközben mi a keszthelyi öbölben feles szélben csordogálunk a bója felé egyedül, addig a Balatonon kialakul egy igen ritka széljárás és du. 4 óra körül egy állítólag 6 Bft-os keleti széllel hátszélben dönget az egész mezőny! Mi már kifelé jövünk az öbölből, amikor egyszer csak megjelenik mindenki, akiket eddig „vártunk”. Spinnakerrel felénk száguldanak. Természetesen mi kreutzolunk, amikor váratlanul leszakad a schott csiga a bummról. Néhány perces szerelés után megyünk tovább. A szél a sötétedésre eláll és nekünk érdemben fogalmunk sincs arról, hogy az üldözőink közül (akik eddigre utolértek) ki merre van.
Szokásunkhoz híven éjszaka visszafelé a déli parton keressük a megoldást. Működik is a parti szél, de nem csak nekünk. Először a Sirocco ér utol és szinte azonos sebességgel félszelezünk a parttal párhuzamosan a marás határán. Amint egy kicsit raumosodik felrántjuk a gyengeszeles spit és ellépünk. A Siroccot nem látjuk többet. Spi le, nehogy eltávolodjunk a parttól és kezdünk kicsit megnyugodni, mert a lelkünk nagyon háborgott, hogy azok, akiket egész nap nem láttunk hirtelen meg akarnak minket előzni. Nyugalmunkat most a Diniféle 70-es töri meg és szinte szóról szóra ugyanaz játszódik le, mint előbb a Siroccoval. Különbség, hogy a spit most nem húzzuk le, mert behátszelesedik és mi Földvárnál ismét azt hisszük, hogy háborítatlanul utazunk az első helyen. Eddigre már nagyon nagy kiszúrásnak éreznénk, ha nem mi nyernénk, hiszen egész nap elöl voltunk.
Nyugalmunkat az az eleinte kétes látvány töri meg, mintha az északi partnál is hátszelezne velünk egyvonalban valaki, hajót nem látunk a sötétben csak a folyamatosan eltűnő és felbukkanó parti fények baljós képe mondja nekünk egyre határozottabban. Sajnos a szemünk nem csalt. A cső előtt szinte mm-re mellénk érkezik egy Acros, akiről eddig azt sem tudtuk, hogy egyáltalán indul a versenyen.
Ekkor felmerül bennünk az a rémkép, hogy lehet, hogy nem is vagyunk elöl, talán sokadikak vagyunk, de nincs időnk ezzel foglalkozni, mert ott van az Acros és sajnos egy kicsit gyorsabb az addigra 2-es-3-asra befrissülő nyugatiban. A csőből már ő jön ki elsőnek. Friss szélben félszelezünk Füred felé három- négy hajóhossz hátránnyal a tihanyi hegy takarásában. Tudtuk, hogy az apátság elhagyása után, ahogy a szél kerüli a hegyet, szembe fog vágni és onnan csak futtatott negyedszél lesz. Készültünk erre, először az Across-nak vágott szembe, ők ejtettek, lassan már Kenese felé mentek, mi lerántottuk a spit. Mire ők is leszedik, már mögöttünk vannak. Ez lesz a döntő pillanat. Ekkor már kifújt 3-asban félszelezünk Füred felé. Ez a reachernek már éppen sok, ezért „lobogó hajjal” rohanunk és árgus szemekkel nézzük az Acrost. Hátrafelé csak Miklós néz. Bennünk fel sem merül, hogy onnan még bármilyen esemény történhet a sötétben.
Egyszer csak szól Miklós, hogy „Zoli ezek itt megjelentek mögöttünk és gyorsabbak, mit csináljunk?” Hátranézek és ott van tőlünk 5m-re szinte a vonalunkban a Barracuda, akit szintén csak a rajt előtt láttunk. Semmit nem tudtam mondani, mert már rég csak a reacher csörlőzésével voltam elfoglalva és a fejemben egyre erősebben beférkőzött az a gondolat, hogy egyáltalán hányadik helyen is állhatunk, ha ezek a hajók, akiket egész nap nem is láttunk, itt vannak mögöttünk. Miklós közben az egyetlen lehetséges megoldást választva próbált mindig a Barracuda orra előtt maradni, „átugrani csak nem fog!”-jelszóval. Időközben megjelenik az Acros is kelet felől kb. 30 m hátránnyal. Azután lőttek és kiderült, hogy ismét nyertünk.
Ezt a szalagot nagyon rossz lett volna elveszteni. A hirtelen kitört öröm az egész hajón mindenkit magával ragadott. Fotósok, gratulációk, mámoros hangulat.
